|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 6 találat | lapozás: 1-6 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Higyed Imre 2000. április 11.Ápr. 8-án nyitották meg a Bánsági Magyar Napokat. Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke a rendezvénysorozat szervezője és vezetője. Higyed Imre színművész Szent Istvánról szóló népi balladát adott elő. Az archaikus fohász Szent Istvánt hívta segítségül, hogy mentse meg népét a végpusztulástól, az anyaország határain kívül rekedt magyarság mai lelkivilágától ez az érzés nem esik távol. Vicze Károly és Szekernyés János történészek emlékeztek: a nyugati kereszténység felvétele a magyarság megmaradásának sorsdöntő eseménye volt. Több kérdés a térség ezeréves történetét feszegette. A történészek kifejtették, hogy Ajtony nem is annyira vallási okokból került szembe István királlyal, hanem mert vámszedője volt a sószállítmányoknak, és ragaszkodott a jól jövedelmező kiváltsághoz. Ebből kiviláglik, hogy a mai Nagyősz térségében nem pogányok és keresztények ütköztek meg, hanem legfeljebb nyugati keresztények (Csanád vezér hadai) a keleti rítusú (Ajtony csapatai) keresztényekkel. A feltevést megerősíti, hogy Csanád hadainak győzelme után a marosvári kolostor lakóit nem űzték el, hanem egy számukra épült másik kolostorba telepítették át. - Figyelmet érdemel Temesvár szerepe, mely a mocsarak közé épült bevehetetlen várával egyik legbiztonságosabb központja volt a déli országrésznek. Szívesen telepedtek védelmet nyújtó falai közé távoli országokból jött kereskedők, kézművesek, zsoldosok, hittérítők, és a sok különböző kultúra keveredése jótékony hatással volt a gazdasági fejlődésre, a másság iránti tisztelet kialakulására. Minden nemzetiségi csoport, felekezeti egyesület, szakmai szövetség stb. zavartalanul fejlődhetett. A hovatartozás meghatározása nem tett különbséget magyar, görög, bolgár, szerb, örmény vagy más nyelvet beszélő között: mindannyian "a magyar korona alattvalói" voltak, és ez egyenlő jogot biztosított valamennyiük számára. Ápr. 9-én az Ópusztaszerre szervezett kirándulással folytatódtak a Bánsági Magyar Napok. /V. Bánsági Magyar Napok. Ezeréves kereszténységünk - mai szemmel. = Nyugati Jelen (Arad - Temesvár), ápr. 11./2000. május 13.Temesváron a Csiky Gergely Színház Stúdiótermében megkezdte tevékenységét a Lektűr színpad. Lényege: sajátos színpadi környezetben (díszletek között) jellegzetes részeket olvasnak fel színpadi művekből. Az első lektűr nem váltott ki túl nagy érdeklődést a nézők körében, pedig Mátray László, Szabó Károly, Higyed Imre, Szilágyi Kinga, Miklusicsák Alíz, Kocsárdi Levente, Majorán Attila, Bedő Andrea és Zsolt Imre teljesítménye felért egy jó előadással. /Érdekes kísérlet - mérsékelt érdeklődéssel. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./2006. március 16.Szavalóversennyel egybekötött ünnepséget rendezett Temesváron a Gerhardinum Római Katolikus Líceum március 15-én a piaristák templomában. Az egybegyűlteket, Szabó Péter a Gerhardinum Líceum és a piaristák templomának igazgatója köszöntötte. A versmondók teljesítményét Szabó Péter igazgató, Higyed Imre színművész és Dénes Ildikó tanítónő bírálták el. /(Sz. I.): “Hazám, hazám, Te mindenem…” = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./2006. május 15.Temesváron meghitt, családias ünnepen köszöntötték Ferenczy Annamária színésznőt 80. születésnapja alkalmával a Csiky Gergely Állami Színházban művésztársai és az intézmény más beosztottjai. Higyed Imre színművész a pályatársak nevében mondott beszédet. /(Sz. I.): Színháziak ünnepelték a művésznőt. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 15./2009. június 9.A rendszerváltás utáni évek hagyományához híven június első szombatján adtak találkozót egymásnak a Temesváron magyar nyelvű középiskolát végzett véndiákok és tanáraik. Véndiákokkal telt meg a józsefvárosi Diákház nagyterme. Virginás Tar Judit, a Bartók Béla Líceum igazgatója örömteli eseményekről számolhatott be: a 2008-2009-es tanévben a nyár folyamán az új lépcsőház, olvasóterem, könyvtárterem és étkezde mellett elkészülhet a tetőtér beépítése is. Az így keletkező hat új osztályteremnek köszönhetően végre „egy műszakos” iskola lesz a napokban Európai Iskola címet elnyert Bartók Béla Elméleti Líceumból. Az 55 éve érettségizettek nevében dr. Bárányi Ferenc ex-miniszter, az „50 évesek” nevében Higyed Imre színművész, a „40 évesek” nevében dr. Kiss András tudományos kutató, végül a 10. éves osztálytalálkozójukat ünneplők nevében a Toró Tibor szociológus számolt be az érettségi óta eltelt évtized(ek) tapasztalatairól. A találkozó résztvevői egy perces néma felállással adóztak az évek során elhunyt tanárok emlékének: Péter Dezső magyartanárt egy nappal korábban kísérték el utolsó útjára volt tanítványai és tanár kollégái. Következett a magyar iskola legjobbjainak díjazása. /Pataki Zoltán: Ha június első szombatja – akkor Nemzedékek Találkozója! = Nyugati Jelen (Arad), jún. 9./2017. június 1.A színház tüneményes jelenét rögzíti Nánó Csaba interjúköteteA színpadi játék tüneményes, mindenkori jelen idejét rögzíti Nánó Csaba újságíró második, kincses városbeli színészekkel készített interjúkat tartalmazó kötete – fogalmazott Visky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti igazgatója az Egy élet nem elég című, az Europrint Kiadónál napvilágot látott kiadvány szerdai bemutatóján. Mint elhangzott, a megszólaltatott művészekkel készített interjúkat nem mindig volt egyszerű szerkeszteni, hiszen az is megtörtént, hogy az alany négyszer kérte vissza a szöveget, vagy hogy hatórás hanganyagból kellett az újságírónak dolgoznia, az egy újságoldalnyi szöveg pedig sokszor szűkösnek bizonyult. A megjelent interjúk korabeli fogadtatásáról Nánó Csaba elmondta, érezhetően sikerük volt, az olvasóközönség várta a következő beszélgetést, megesett, hogy az utcán is gratuláltak neki. A kötetben olyan ünnepelt kolozsvári művészek mesélnek pályájukról, színészi hitvallásukról, mint Vitályos Ildikó, Széles Anna, Bisztrai Mária, Barkó György, Orosz Lujza, Krasznai Paula, Sebők Klára, Kakuts Ágnes, Török Katalin, a rendszerváltás előtt a kincses városból Magyarországra telepedett, ott befutott színészek is, mint Bács Ferenc, vagy Keresztes Sándor – aki később visszatért az itteni társulathoz, vagy kolozsvári születésű, más városokban játszó művészek, mint Lohinszky Lóránt vagy Higyed Imre. A kiadványban az Albert Júliával, Jancsó Miklóssal, Borbáth Júliával, Lázár Erzsébettel, Stieff Magdával készített beszélgetések is olvashatóak. A szerző interjút készített a nemrég elhunyt Fülöp Sárközy Júliával is, aki színészként kezdte, majd ügyelőként folytatta a társulatnál. A bemutatón szó esett arról is, hogy miként élték meg a művészek az 1989 előtti nehéz időket, amikor fojtogatóvá vált itthon a légkör, így sokan kitelepedtek közülük Magyarországra, ahol olykor otthontalannak érezték magukat, és arról is, milyen sok tekintetben sérülékeny a színész, akinek számos tényezőnek kell megfelelnie alkotó munkája során: a rendezőnek, kollégáinak, a közönségnek, önmagának. Nánó Csaba azt is elárulta, még 30 interjúja vár szerkesztésre, kiadásra, úgyhogy már készíti a következő kötetet, amelyben az 1960 és 1987 között működő kolozsvári színjátszó csoport, a Stúdió színpad történetét rögzíti gazdag képanyaggal, plakátokkal, fényképekkel, kritikákkal. A kötet szintén az Europrint kiadónál jelenik majd meg, amelynek vezetője, Derzsi Ákos a bemutatón elmondta, a könyv megszületése többet jelent a kiadó számára a puszta üzletnél, a kiadó, a nyomda és a szerző közti szép kapcsolat eredménye. Kiss Judit kronika.ro lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
